A János vitéz szerkezete

 

Az elbeszélő költemény 374 négysoros versszakra, 27 római számmal jelölt részre tagolódik. A János vitéz epikai jellege mögött elsősorban a mű lírai alaptermészetén van a hangsúly.
Az egyes fejezetek változó terjedelműek. A leghosszabb részek a legmozgalmasabbak is egyben, a hőstettek is ezekben valósulnak meg.


Belső szerkezeti felépítése:


a, az idő-tér egysége jellemzi, a konkrét idő kezdeti ábrázolásától az időtlenség állapotáig: az idő számontartása valamennyi fejezet indításának sajátja.


b, az elbeszélés tempója nem egyenletes, a mű második felétől folyamatosan gyorsul.


c, a műben az egyes szereplők bizonyos értékeket és azoknak az ellentétét testesítik meg cselekedeteikben.
A mesei megformálás lehetőségeit elsősorban Jancsi és Iluska érzelmesen szélsőséges, meghatóan keserves helyzete kínálja. Jancsi és Iluska idilli szépségével, jóságával állnak szemben a gonosz mostoha és Jancsi megkárosult gazdája, mint ellenerők. Jók és gonoszak szöges ellentéteként.


Az elbeszélés folytonosságát a 14. fejezet töri meg, amelyben Jancsi elmondja életét a francia király udvarában. Az időbeli visszautazás fejezete (visszanyúló szerkesztés) egyben a mű szerkezeti központja is, amely a szimmetrikus felépítés határvonala is egyben.

Az elbeszélő költemény a valóságos paraszti élet keretei között veszi kezdetét, s a romantikus rablótörténeteken és obsitos történeteken keresztül vezetve a cselekményt, még visszatalál a valóságos élet talajára, de mikor a cselekmény másodszor is felemelkedik innen, a képzelet világának olyan magasságait éri el, ahonnan nincs többé visszatérés.

A János vitéz szerkezetének bravúrja éppen ebben áll, s ez teszi sajátosan petőfiessé. Az alkotásban az epikus művek tagolása (kiindulópont vagy alaphelyzet – bonyodalom – kibontakozás vagy fejlesztés – tetőpont – megoldás) érvényesül.

 

A fejezetszámokra kattintva tájékozódhatsz az adott rész cselekményeiről.

 

A János vitéz szerkezeti felépítése